Tömörségvizsgálat


Fizikai elv:

A legtöbb tömörségvizsgálati eljárás azon alapul, hogy a vizsgálandó felület két oldalán nyomáskülönbséget hozzunk létre, majd az esetlegesen átszivárgó közeget vagy töltetet, valamilyen eljárással észleljük. Más eljárások pedig azon alapulnak, hogy a vizsgálandó tér tartja-e a létrehozott túlnyomást vagy vákuumot.

A vizsgálat leírása:

A fizikai elv különböző megvalósításai alapján igen sokféle tömörség vizsgálati módszer létezik, ezért konkrét vizsgálat leírását itt nem adjuk meg.

Változatai:

Sokféle módszer létezik. Ilyenek például a
- buborék-emissziós módszerek (vákuummal vagy túlnyomással),
- héliumos tömörségvizsgálat,
- vákuumos tömörségvizsgálat,
- de ide tartoznak a különböző tömörségi nyomáspróbák is.

A vizsgálat korlátai:

Kizárólag az átmenő folytonossági hiányok mutathatók ki.

Mire jó:

Különböző mértékű tömörtelenségek kimutatása. Egyes módszerekkel a tömörtelenség mértékének a meghatározása is lehetséges.

Jól kimutatható vele:

Átmenő folytonossági hiányok. A kimutatható tömörtelenség mértéke nagymértékben függ az alkalmazott módszertől!

Rosszul delektálható:

Az alkalmazott módszer kimutatási határához közel eső méretű folytonossági hiányok.

Szükséges vizsgálati felület:

A vizsgálati felületre vonatkozó konkrét követelményt az alkalmazott módszer határozza meg.
Általánosságban elmondható, hogy a leggondosabb felület-előkészítés általában a buborék-emissziós módszerek alkalmazása előtt szükséges.

Környezeti feltételek:

A szükséges környezeti feltételeket az alkalmazott módszer határozza meg.